Voltaire, született François-Marie Arouet, 1694. november 21-én látta meg a napvilágot Párizsban, és később a felvilágosodás korának egyik legmeghatározóbb gondolkodójává vált. Már fiatalon is híres volt sziporkázó szellemességéről és csípős kritikáiról, amelyekkel a kor társadalmi és vallási igazságtalanságait támadta. Éppen ezért nem egyszer került összeütközésbe a hatalommal: börtön, száműzetés és cenzúra kísérte életét.
Száműzetése Angliába vitte, ahol felfedezte Locke gondolatait, a brit parlamentarizmus működését és Newton tudományos eredményeit. Ezek a tapasztalatok döntően alakították gondolkodását: innentől kezdve még következetesebben állt ki a polgári jogok, a vallási tolerancia és a szabad véleménynyilvánítás mellett.
Irodalmi termékenysége lenyűgöző volt. A Candide máig a szatirikus próza egyik legnagyobb remeke, amely kíméletlenül kifigurázza az optimizmus filozófiáját és az emberi nyomorúságot igazoló eszméket. A Zadig és a Mikromegasz filozófiai mesék, amelyek humorral és iróniával világítanak rá a társadalmi visszásságokra. Emellett történelmi, tudományos és filozófiai művek tucatjait írta, valamint több mint 20 000 levelet – ezek révén korának egyik legbefolyásosabb közszereplőjévé vált.
Ferney-ben, saját birtokán alakította ki azt a szellemi központot, ahonnan gondolatai egész Európát bejárták. 1778-as visszatérése Párizsba valódi diadalmenet volt: az akkor már idős és beteges filozófust a francia főváros ünnepelte, mint a szabadság szószólóját. Halála után néhány évvel hamvait a Panthéonba vitték, mint a nemzet egyik legnagyobb alakját.
Voltaire öröksége ma is él: művei és gondolatai mindmáig a szabad gondolkodás, a tolerancia és az emberi méltóság melletti kiállás szimbólumai.
