A 2000-es évek elejének francia könyvaukciós világa különösen izgalmas átmeneti időszak volt: a klasszikus párizsi bibliophil hagyomány még nagyon erősen élt, de a piac már látványosan nemzetközivé vált. A francia könyvárveréseken nemcsak Molière, Baudelaire, Proust vagy Rimbaud neve mozgatta meg a gyűjtőket, hanem a szép papírra nyomott, illusztrált, különleges példányok, a dedikációk, a kéziratok, a nagy könyvtári provenienciák és a művészkönyvek is. Az árak sokszor nem egyszerűen a szerző „nagyságát” tükrözték, hanem azt, hogy az adott példány mennyire tért el a szokványostól: volt-e benne eredeti borító, különleges papír, kéziratos javítás, híres tulajdonos, ritka kötés vagy olyan történet, amely önmagában is aukciós vonzerőt jelentett. Az alábbi összegek az aukciósházak által közölt pénznemben szerepelnek; ezeknél különösen fontos, hogy a „leütési ár”, illetve a „price realised” fogalma aukciósházanként eltérhet.
A korszak elejéről jó példa Marcel Proust világa. A Christie’s 2000. június 7-i londoni árverésén szerepelt egy Proust-levél, amelyet 1906. szeptember 26-ra datáltak, és amelyet Dr. Ladislav Landowskinak írt; a levél 7050 fontért kelt el. Ez nem regénykézirat volt, hanem személyes dokumentum, mégis jól mutatja, hogy Proust esetében már a mellékesebbnek tűnő autográf anyag is komoly nemzetközi érdeklődést váltott ki. Ugyanezen a piacon a Du côté de chez Swann körüli korrektúrák, próbalevonatok, dedikált példányok és levelek külön kategóriát alkottak: nem egyszerűen irodalmi relikviák voltak, hanem a francia modern próza születéstörténetének darabjai.
Baudelaire példája még jobban megmutatja, mennyire árnyaltan működött ez a piac. A Les Fleurs du mal 1861-es, második, bővített kiadása — Paris, Poulet-Malassis et de Broise, Simon Raçon nyomdája — 2002. július 9-én a Christie’s árverésén 822 fontért kelt el, 700–1000 fontos becsérték mellett. Ez első pillantásra meglepően visszafogott összeg egy ennyire kanonikus könyvért, de éppen ez a tanulság: Baudelaire-nél az 1857-es első kiadás, a híresen problematikus bírósági ügy, a ritka állapotváltozatok, az eredeti borító és a proveniencia sokkal erősebben befolyásolják az árat, mint pusztán maga a cím. Az 1861-es kiadás természetesen fontos, hiszen bővített és szövegtörténetileg jelentős, de aukciós szempontból nem ugyanazt a kategóriát képviseli, mint az 1857-es első kiadás kivételes példányai.
Ugyanakkor ugyanennek a baudelaire-i kultusznak egy másik, finomabb oldala is jól látszik a 2004-es párizsi adatokból. A Le Spleen de Paris. Petits poèmes en prose 1921-es, G. & R. Briffaut-féle kiadása, Lobel-Riche harminc rézkarcával, 2004. június 23-án 3760 euróért kelt el a Christie’s párizsi árverésén, miközben a becsértéke 1500–2000 euró volt. A példány különlegessége az volt, hogy az első, nem számozott, egyedi példányként írták le, régi japán papíron, több állapotban szereplő illusztrációkkal és kiegészítő eredeti rajzanyaggal. Vagyis itt nem a kiadás éve — 1921 — volt a döntő, hanem az, hogy a könyv a francia illusztrált könyv luxusvilágába tartozott, ahol a papír, a grafikai állapotok, a rajzok és az egyediség együttesen jóval magasabbra emelhették az árat.
A francia árverési világban a 18. századi történeti és építészeti könyvek is stabil érdeklődésre tarthattak számot. Gabriel Louis Calabre Pérau Description de l’hôtel royal des Invalides című, 1756-os párizsi kiadása például 2004. június 23-án 1762 euróért kelt el. A kötetet az aukciósház eredeti kiadásként írta le, 108 metszett táblával. Ez nem olyan típusú tétel, amely világrekordokat dönt, mégis jól jelzi, hogy a francia várostörténeti, építészeti és intézménytörténeti könyveknek megvolt a maguk biztos gyűjtőköre: az Invalidusok háza egyszerre párizsi emlékhely, hadtörténeti objektum és építészeti téma, ezért a könyv többféle gyűjtési irányba is illeszkedhetett.
A korszak egyik bájosan önreflexív aukciós darabja Charles Asselineau L’enfer du bibliophile című kötete volt, amely 1905-ben jelent meg Párizsban L. Conquet, L. Carteret et Cie kiadásában, Léon Lebègue hat hidegtű-metszetével. A Christie’s 2005. június 2-i árverésén 360 eurót ért el, 300–500 eurós becslés mellett. Az összeg nem magas, a tétel mégis szimbolikus: Asselineau, Baudelaire barátja és életrajzírója, a bibliománia pokláról írt, a példány pedig kifejezetten Léopold Carteret számára készült, három állapotban szereplő illusztrációkkal. Ez az a fajta könyv, amelynek aukciós varázsa nem a nyers ritkaságban, hanem a könyvgyűjtés önironikus kultúrájában rejlik.
A 2000-es évek elején a francia árverések nemcsak nyomtatott könyveket, hanem kéziratokat, leveleket, kulturális relikviákat is vonzottak. Jean Genet egy 1958. december 20-án, Koppenhágában írt autográf levele például 2005. július 5-én 2280 euróért kelt el a Christie’s párizsi árverésén. A levél politikai szempontból is erős darab volt: a leírás szerint De Gaulle megválasztásának előestéjén íródott, és élesen bírálta Franciaország algériai politikáját. Ugyanezen az árverési napon egy egészen más jellegű, de legalább ilyen érdekes dokumentum is szerepelt: Sigmund Freud 1911. október 24-én Bécsben kelt, saját kezű kiegészítéssel ellátott és aláírt nyugtája, amely Gustav Mahler hagyatékához kapcsolódott, 10 200 euróért kelt el, 4000–6000 eurós becslés mellett. Ez a két tétel jól mutatja, hogy a párizsi aukciós tér egyszerre volt francia irodalmi, európai értelmiségtörténeti és nemzetközi kéziratpiaci közeg.
A korszak legnagyobb francia könyvpiaci eseményei közé tartozott Pierre Berès könyvkereskedő és bibliophil állományának fokozatos szétszórása. A Pierre Bergé & Associés aukciósházat 2002-ben alapították, és rövid idő alatt fontos szereplő lett a francia könyv- és kéziratárverések világában; a későbbi nagy kollekciók között a Berès-anyag különösen látványos helyet foglalt el. A Le Monde 2005-ben már arról írt, hogy Pierre Berès, a nemzetközi könyvkereskedelem egyik meghatározó alakja, eladja párizsi, avenue de Friedland-i könyvanyagát, az első árverési szakaszt pedig 2005. július 5–8. közé hirdették meg a Hôtel Drouot-ban. Az első nagyobb részben a szakkönyvek, kézikönyvek és bibliográfiai segédletek is komoly eredményt hoztak: egy 1700 címből álló egység 630 000 eurót ért el, és a Getty Museum is a jelentős licitálók között volt. A Berès-árverések 2005 és 2007 között több nagy szakaszban zajlottak, és összesen 35 millió eurónál is nagyobb forgalmat hoztak; ez már nem egyszerűen aukciósorozat volt, hanem a francia könyvkereskedelem egyik nagy korszakzáró eseménye.
A Berès-anyag különlegességét jól érzékeltetik a 2007. december 17-i, már a sorozat későbbi részéhez tartozó tételek is. André Thevet Cosmographie de Levant című művének 1556-os lyoni kiadása, amelyet Jean de Tournes és Guillaume Gazeau adott ki, 12 500 euróért kelt el, 3000–5000 eurós becsérték mellett. A leírás szerint ez a második, az 1554-esnél bővebb kiadás volt, harmincnégy fametszettel, köztük kilenccel több illusztrációval, mint az első kiadásban; a példányt Chambolle-Duru-kötésben kínálták. Ugyanebben az anyagban a L’Hystoire Tres recreative, traictant des faictz & gestes du noble & vaillant chevalier Theseus de Cologne című, 1550 körül Párizsban, Jehan Bonfonsnál megjelent gót betűs francia lovagregény 5000 eurót ért el, szintén 3000–5000 eurós becslés mellett. A példány korábbi tulajdonosai között Yemeniz és Seillière neve szerepelt, kötését Bauzonnet-Trautz készítette, ami önmagában is komoly proveniencia- és kötéstörténeti értéket adott neki.
A Berès-árverések azért is tanulságosak, mert egymás mellé helyezték az európai könyvkultúra nagyon különböző rétegeit. Ugyanazon 2007. decemberi katalógusrészben Suetonius De vita XII Caesarum című, Velencében Nicolas Jenson által nyomtatott 15. századi kiadása 15 500 eurós eredménnyel szerepelt, míg Seneca Epistolæ ad Lucillium című, Rómában Arnoldus Pannartz által nyomtatott ősnyomtatványa 52 000 eurót ért el. Ezek az árak világosan mutatják, hogy a francia piacon nemcsak a francia nyelvű irodalom számított: a párizsi árverések nemzetközi humanista, reneszánsz és ősnyomtatvány-anyagot is jelentős erővel tudtak felszívni.
Ha a 2000-es évek első felének francia könyvaukciós érdekességeit egyetlen mondatban kellene összefoglalni, azt mondhatnánk: a piac egyszerre volt hagyományőrző és rendkívül érzékeny a példány egyediségére. Egy Baudelaire-kötet 822 fontért is elkelhetett, ha „csak” fontos, de nem kivételes állapotú második kiadás volt; egy 1921-es illusztrált Baudelaire viszont 3760 euróra ugorhatott, ha japán papíron, egyedi példányként, rajzokkal és több grafikai állapottal szerepelt. Egy 1905-ös bibliophil tréfakönyv 360 eurós szerény árával is beszédes maradt, mert a könyvgyűjtés saját kultúrájára reflektált; egy Genet-levél 2280 euróért már politikai-irodalmi dokumentumként működött; Freud Mahler-hagyatékhoz kapcsolódó nyugtája pedig 10 200 euróval azt jelezte, hogy Párizsban a francia irodalmi piac köré széles európai kulturális emlékezet szerveződött. A Berès-árverések mindezt nagy léptékben mutatták meg: ott már nem egy-egy tétel volt érdekes, hanem az a történelmi pillanat, amikor egy legendás könyvkereskedői világ anyaga nyilvános aukciós eseménnyé vált.
.jpg)
