Budapesti Hírlap, 1912. június (32. évfolyam, 129-153. szám) 1912-06-13 / 139. szám
A könyv gyűjtése szép szenvedelem, ha módjával teszik, így például nagy hírnévre tett szert a francia Grolier, akinek exlibriszekkel ellátott könyvgyűjteménye páratlan a maga nemében. A firenzei Antonio Machiabcchi, a hasonló nevű könyvtár alapítója is ide tartozik, a kinek könyvtárából származott a nagyhercegi, majd az olasz függetlenség kivívása után az olasz nemzeti könyvtár. Örökké nevezetes marad e téren Richelieu és Mazarin francia bíborosok és államférfiak neve, akik a párisi könyvtár alapjait rakták le. E nagy nevű könyvtáralapítók mellé azonban egész sora csatlakozik a könyv mániákusainak, akik ész nélkül halmoztak könyvet könyvre, részint passzióból, részint nyereségvágyból. A francia Charles Rodier most megjelent könyvében érdekesen festi a könyv bolondjainak mind a két példáját; ehelyütt két fejezetet mutatunk be művéből.
Henri Boulard a tizennyolcadik század közepén született előkelő francia családból. Aránylag fiatalon több tiszteletbeli állást sikerült elnyernie, a többi közt bejutott a törvényhozó testületbe is. Mindenütt szerették és tisztelték, a tudományos körök is szívesen látták. De könyvgyűjtés szenvedelme oly nagy mértékben erőt vett rajta, hogy miután közjegyzői irodáját átadta fiának, minden más tevékenységet elhárított magától. Ettől az időtől fogva csak könyvet vásárolt. Állandó látogatója lett minden antikváriusnak és zsibárusnak, akiknél végül rőffel jelent meg s ezzel mért ki és vásárolt kétrősönként átlag száz frankért egész könyvsorokat. Párisban öt háza volt, innen minden lakót kiköltöztetett s az öt házat hamarosan teletömte több százezer könyvvel. Végül csak fólió alaku könyveket halmozott össze, melyeknek terhe alatt 1825-ben, egy szép májusi reggelen összeroskadt. Az övé volt minden párisi magángyűjtemény között a legnagyobb; könyveinek száma szakértők állítása szerint hatszázezer és nyolcszázezer között ingadozott. A rengeteg könyvgarmada negyedrészét súly szerint adták el, a többit azonban gondosan lajstromozták és évek során át sorozatosan adták el. Az árusítás 1828—-1832-ig tartott s a könyvpiacra igen rossz hatással volt, mert jó ideig leszorította az árakat, amit a könyvkereskedők sokáig.megéreztek.
A könyv mániákusai közé tartoznak azok is, akik mint könyvkedvelők kezdették pályájukat, de azután a könyvtolvajok közé sodródtak. Rodier könyvében erre legérdekesebb példa gyanánt az ősrégi firenzei családból származó Guglielmo Bruto Julio Timoleone conte Libri Carrucci della Sommatát említi. A hosszunevű grófot csodás szellemi képességekkel ruházta föl a gondviselés. Tizenhét éves korában már elvégezte a jogot s a filozófia doktora volt, húsz éves korában pedig a mennyiségtan tanára lett a pizai egyetemen. Később azonban politikai mahinációkba bonyolódott s emiatt Párisba szökött, ahol 1832-ben a Sorbonne tanára lett. Itt egy nagy művén, a matematika történetén dolgozott és fölhasználta hozzá a francia főváros mindenféle könyvgyűjteményét, melyeket alaposan megismert. Végre Guizot alatt meghívták a Franciaország nyilvános könyvtáraiban lévő könyvek lajstromozó bizottságának jegyzőjévé. Ekkor támadt föl benne a könyv- és kéziratgyűjtés lohaszthatatlan szomja. Eddig megmaradt becsületes embernek, most azonban hozzányúlt az idegen jószághoz és éveken keresztül lopkodta a legértékesebb nyomtatványokat és kéziratokat, melyeket kéz alatt eladott. Ashburnham lordnak, akinek sejtelme se volt róla, hogy Libri gróf tilosban jár, nyolcezer guineáért kéziratokat adott el; 3025 darabból álló könyvgyűjteményét pedig 1847-ben Parisban árvereztette el. Majdnem százezer frank gyűlt be az árverésen. Mivel azonban e könyvek közül többről a könyvtári bélyeget csak hiányosan távolította el, eredetüket könnyen ki lehetett mutatni. Kevéssel az 1848-iki júliusi forradalom előtt eljárást indítottak Libri ellen; letartóztatása elől úgy menekült, hogy Angliába szökött. Nagyon sok műről sikerült ugyan kimutatnia, hogy jogos tulajdona, a párisi lakásán tartott házkutatás alkalmával azonban annyi terhelő adatot halmoztak össze ellene, hogy az igen képzett, de elzüllött tudóst 1850-ben tízévi fegyházra ítélték. Ez alatt azonban sikerült a ravasz olasznak Angliában naturalizáltatnia magát és most már azon törekedett a kitűnő jogász, hogy minden rendelkezésére álló módon pernyítást eszközöljön ki. Fáradozása azonban hiábavaló volt. Tizennyolc évi angliai tartózkodása alatt majdnem minden esztendőben tartott más-más néven könyvárverést; ezeknek a könyveknek eredetét még ma
is homály fedi. A Libri-botránnyal annak idején egész sereg mű foglalkozott. A gróf aztán Fiezaléban élte le szégyenletes életének hátralévő éveit; ott halt meg 1869-ben.
