Borisz Paszternak (1890–1960) a 20. századi orosz és világirodalom egyik legnagyobb hatású alakja. Költőként indult, regényíróként vált világhírűvé, de életművének igazi tétje nem egyetlen műben, hanem az erkölcsi következetességben rejlik, amely írásait és életútját egyaránt áthatotta.
Paszternak olyan korban alkotott, amikor az irodalom nem pusztán esztétikai kérdés volt, hanem létezési forma és kockázatvállalás.
Korai líráját a modern orosz költészet megújításának igénye hatotta át. Nyelve sűrű, képekben gazdag, gyakran nehezen megfejthető – de mindig a belső tapasztalat hitelességére törekvő. Paszternak számára a költészet nem ideológiai eszköz volt, hanem a világ erkölcsi rendjének keresése.
Ez a szemlélet később is megmaradt, akkor is, amikor a sztálini kultúrpolitika egyre szűkebb mozgásteret hagyott az autonóm művészi megszólalásnak.
Paszternak legismertebb műve, a Doktor Zsivágó nem klasszikus történelmi regény. Sokkal inkább egy belső életrajz, amely az orosz forradalom és polgárháború idején játszódik, mégsem az eseményekre, hanem az emberi lélekre összpontosít.
A regény központi kérdése az, hogy megőrizhető-e a személyes erkölcs és érzékenység egy olyan világban, ahol az ideológia mindent maga alá gyűr. Paszternak válasza halk, de következetes: az egyén belső szabadsága nem felszámolható, legfeljebb elnyomható.
A mű Szovjetunióban nem jelenhetett meg, külföldön azonban óriási visszhangot váltott ki.
1958-ban Paszternak megkapta az irodalmi Nobel-díjat, amelyet azonban a szovjet hatalom nyomására kénytelen volt visszautasítani. Ez az epizód szimbolikussá vált: az író, aki nem politikai pamfletet írt, hanem egy emberi sorsregényt, mégis politikai ellenséggé vált. Paszternak nem emigrált, nem lett nyílt ellenzéki. Maradt – és ezzel az erkölcsi magatartással vált példává sokak számára Kelet-Európában is.
Január 30-a nemcsak egy nagy író születésnapja, hanem emlékeztető arra is, hogy az irodalom nemcsak esztétikai teljesítmény, hanem morális állásfoglalás. Paszternak életműve azt üzeni: az író felelőssége nem abban áll, hogy hangos legyen, hanem abban, hogy igaz legyen. És néha ez a csendes igazság bizonyul a legveszélyesebbnek.























.jpg)



















