Astrid Lindgren (1907–2002) svéd írónő a modern gyermekirodalom egyik legforradalmibb alakja volt. Vimmerbyben született, egy vidéki gazdaságban, ahol a játékos, természetközeli gyerekkor későbbi műveinek hangulatát is meghatározta. Fiatal felnőttként újságíróként és titkárnőként dolgozott, mesélni pedig eredetileg csak saját gyermekeinek kezdett – ezekből a mesékből születtek első világhírű történetei.
1945-ben jelent meg Harisnyás Pippi, amely egy merőben újfajta gyermeki szabadságot tett a középpontba. A bohókás, fékezhetetlen, szabályokat megkerülő, mégis mélyen igazságos Pippi megrázta a hagyományos gyermekirodalmat, és pillanatok alatt kultikus hőssé vált. Lindgren megmutatta, hogy a gyerekhős lehet önálló, bátor, szókimondó – és nem kell belőle erkölcsi példaszobrot faragni.
A Pippi-könyvek mellett Lindgren több mint száz művet írt. Maradandó alkotásai között találjuk a Juharfalvi Emilt, a meghitt humorú Háztetey Karlssont, a sötétebb hangulatú, de nagy erejű Testvérek oroszlánszívét, valamint a természetközeli, bátor hősnőt teremtő Ronja, a rabló lányát. Történeteiben a kaland mögött mindig ott a veszteség, a szabadság és az igazságosság kérdése.
Lindgren idővel közéleti hanggá is vált: határozottan kiállt a gyermekjogokért, az állatvédelemért és a társadalmi felelősségvállalásért. 1958-ban elnyerte a Hans Christian Andersen-díjat, a gyermekirodalom legnagyobb nemzetközi elismerését.
